Kedves Gyerekek!
Ez az utolsó nyelvtan óránk! Remélem, nem mindent felejtetek el, amit az évek alatt tanítottam nektek! Tudom, nagyon nehéz a nyelvtan, de az a mi csodálatos anyanyelvünk, amit Kölcsey Ferenc szavaival élve, minden embernek művelni kötelessége! Vagyis, használd bátran, tanulj új szavakat      ( magyar), ne szégyelld a tájszólásunkat, ami a legszebb az országban. Majd fogjátok tapasztalni, hányszor dicsérnek meg azért, mert ö- vel beszélsz! Kívánom Nektek, hogy a középiskolában is jól érezzétek magatokat, a nyelvtan még sok érdekes, szép dolgot tartogat számotokra!
Legyetek nyitottak, befogadóak az új dolgok iránt, szeressétek édes anyanyelvünket!
Kosztolányi Dezső szavaival zárom az általános iskolai tanulmányaitokat!
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.” (Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és lélekről)
Szeretettel ! Maca néni